„Aki sosem hallja meg, amit meg kell hallani, s nem látja, amit látni kell, ne csodálkozzék, ha egy napon valóban elveszíti hallását és látását.”

A legkülönbözobb testmuködések harmonikus összjátéka során jön létre az a minta, melyet egésznek nevezünk. Ha valamely testfunkció letér a pályáról, ezzel többé-kevésbé ezt a harmóniát veszélyezteti, ezért ilyenkor betegségrol beszélünk. A betegség tehát azt jelenti, hogy letértünk a harmónia útjáról. A harmónia zavara azonban a tudatban, az információk szintjén áll fenn, s a testben csak megmutatkozik. Amit lélekben átélünk, a test külso jelekben jeleníti meg. Ami a lelket foglalkoztatja, éppúgy foglalkoztatja a testet is, s hatása egyaránt lehet pozitív, vagy negatív. Az ember felismerheti a látszat mögött rejtozo valóságot, és így a betegséget következménynek tekintheti, melyet meghatározott ok idézett elo. Semmi értelme nem lenne csupán a következményt, azaz magát a tünetet megszüntetni, hisz az magától is megszunik, amint az okot kiderítették és felszámolták. A betegség mélyebb jelentése abban áll, hogy végre ráébredjünk mire akarja ráirányítani a figyelmünket. Függetlenül attól, hogy egy betegség milyen stádiumban van, a háttérben mindig valamilyen megoldatlan probléma húzódik, egy „életfeladat”, továbbá egyfajta képtelenség, vonakodás, hogy az élet bizonyos kihívásaira megfeleloen reagáljunk. Betegségünkben nem csupán ellenséget kell látnunk, sokkal inkább jóbarátot és segítotársat. Az emberi szervezet ugyanis a betegség révén nem csak azt jelzi, hogy helytelen irányba tértünk, hanem a tünetek segítségével meg is mutatja, hol a hiba és mit kell tennünk, hogy belsoleg is újra egészségesek legyünk. Csupán meg kell tanulnunk a nyelvét, hogy megértsük. Ha képesek vagyunk megfejteni „üzenetét”, már csak rajtunk áll, hogy megtegyük a szükséges lépéseket a valódi gyógyulás felé. Be kell végre látnunk, hogy egy embert meggyógyítani nem annyit jelent, mint a régi állapotot visszaállítani, hiszen éppen az idézte elo a betegséget. A gyógyítás sokkal inkább az öntudat kitágítása, egy új életigenlo út megválasztása révén érheto el. Amíg ezt meg nem tanuljuk, szükségünk van a betegségre, mint hírhozóra.

„Én vagyok az út és a cél. Én vagyok minden vágyam és álmom beteljesedése. Én magam vagyok a megoldás minden problémámra. Én magam vagyok a legjobb orvosság. Én magam vagyok az élet – márpedig az élet Isten.”

(részletek: Thorwald Detlefsen és Rüdiger Dahlke: Út a teljességhez

Kurt Tepperwein: Mit árul el a betegséged?)