Lassú tánc

Nézted valaha a gyerekeket játszani a körhintán?

Hallgattad, amint az esocseppek földet érnek tompán?

Követted szemeddel egy pillangó szeszélyes röptét,

Nézted a tovatuno éjben a felkelo nap fényét?

Lassítanod kéne.

Ne táncolj oly gyorsan!

Az ido rövid,

A zene elillan…

Átrepülsz szinte minden napodon?

S mikor kérded: „Hogy s mint?”

Meghallod a választ?

Mikor a nap véget ér, te ágyadban fekszel,

Tennivalók százai cikáznak fejedben?

Lassítanod kéne.

Ne táncolj olyan gyorsan!

Az ido rövid,

A zene elillan…

Szoktad mondani a gyermekednek, „majd inkább holnap”?

És láttad a rohanásban, amint arcára kiült a bánat?

Vesztettél el egy jóbarátot, hagytad kihulni a barátságot,

Mert nem volt idod felhívni, hogy annyit mondj: „Szia”?

Lassítanod kéne.

Ne táncolj oly gyorsan!

Az ido rövid,

A zene elillan…

Mikor oly gyorsan szaladsz, hogy valahová elérj,

Észre sem veszed az út örömét.

Mikor egész nap csak rohansz, s aggódsz.

Olyan ez, mint egy kibontatlan ajándék…melyet eldobsz.

Az élet nem versenyfutás.

Lassíts, ne szaladj oly gyorsan.

Halld meg a zenét,

Mielott a dal elillan!