MESE HOZZÁD


Kínában egy vízhordozónak volt két nagy cserépedénye. Annak a botnak
egy-egy végén lógtak, amit a nyakában hordott.
Az egyik edényen volt egy repedés, míg a másik tökéletes volt és mindig
egy teljes adag vizet szállított.
A pataktól a házig tartó hosszú séta végén a megrepedt edény már csak
félig volt vízzel. Két teljes évig ez így ment.
Minden nap a vízhordozó csak másfél edény vizet szállított a házba.

Természetesen a tökéletes edény büszke volt a teljesítményére, hisz
tökéletesen csinálta. De a szegény törött cserép szégyellte a
tökéletlenségét, és
nyomorultnak érezte mágát, hogy csak fele annyit tudott teljesíteni...
A két év keserűség után egyik nap megszólította a vízhordozót a
pataknál.
- Szégyellem magam, mert a víz szivárog egész úton hazafelé.
A vízhordozó így válaszolt a cserépnek:
- Észrevetted, hogy a virágok az ösvényen csak a te oldaladon teremnek,
s nem a másik cserép oldalán? Ez azért van így, mert én mindig tudtam a
hibádról, és virágmagot szórtam az ösvénynek ennek az oldalára. Minden
nap te locsoltad őket, amíg visszasétáltunk. Két éve leszedem ezeket a
gyönyörű virágokat, hogy az asztalt díszítsem velük. Ha nem lennél
olyan, amilyen vagy, akkor ez a gyönyörűség nem ragyogná be a házamat.




Tanulság:

Mindannyiunknak megvan a saját különleges hibája. Mi mindannyian
törött cserépedények vagyunk. De ezek a törések és hibák,
amik mindannyiunkban megvannak, teszik az életünket olyan nagyon
érdekessé és értékessé. Csak el kell fogadnunk mindenkit olyannak,
amilyen, s a jót meglátni másokban.



A legjobbakat kívánom az összes törött cserép barátomnak!!!