Hogyan kezded a napod?

Michael egy olyan típusú srác volt, aki tényleg meg tudott oríteni.
Mindig jókedvu és mindig tudott valami pozitívat mondani. Ha valaki
megkérdezte, hogy hogy van azt válaszolta: "Ha jobban lennék, ketto lenne
belolem." Született optimista volt. Ha valamelyik beosztottjának rossz
napja
volt, Michael azt mondta neki, hogy a helyzet pozitív oldalát kell néznie.
Annyira kíváncsivá tett a természete, hogy egy nap odamentem hozzá
és azt mondtam:
"Ezt egyszeruen nem értem. Nem gondolkozhatsz mindig pozitívan. Hogy
csinálod ezt?"
Michael azt válaszolta: "Ha reggel felkelek, azt mondom magamnak:
"Két lehetoséged van. Választhatsz, hogy jó vagy rosszkedvu akarsz lenni.
Minden alkalommal, ha történik valami, magam választhatok, hogy
elszenvedoje legyek a helyzetnek, vagy tanuljak belole. Minden alkalommal,
ha odajön valaki hozzám, hogy panaszkodjon, elfogadhatom a panaszkodását
vagy felhívhatom a figyelmét az élet szépségeire. Én a pozitív oldalt
választottam."
"Jó, rendben, de ez nem olyan egyszeru." szóltam közbe.
"De, egyszeru." mondta Michael, "az élet csupa választási lehetoségbol
áll.
Te döntöd el, hogyan reagálsz a külöbozo helyzetekben.
Választhatsz, hogy az emberek hogyan befolyásolják a hangulatod. A mottód:
te
döntöd el, hogy hogyan éled az életed." Gondolkoztam Michael szavain.
Rövid
idovel késobb elhagytam a Tower Industry-t, hogy önálló legyek. Szem elol
tévesztettük egymást, de gyakran gondoltam rá, ha úgy döntöttem, hogy
élek. Néhány évvel késobb megtudtam, hogy Michael súlyos balesetet
szenvedett. Leesett egy kb. 18 méter magas toronyról. 18 órás mutét
és sok hetes intenzív ápolás után Michaelt elbocsájtották a kórházból
fémtámaszokkal a hátában. Mikor meglátogattam megkérdeztem hogy érzi
magát. Azt válaszolta: "Ha jobban lennék, ketto lenne belolem.
Szeretnéd látni a sebemet?" Lemondtam róla, de megkérdeztem, hogy mi
játszódott le benne a
baleset pillanatában. "Nos, az elso, ami átsuhant az agyamon az volt, hogy
a
lányom - aki pár hét múlva jön világra - jól van-e? Mikor pedig a földön
feküdtem emlékeztem, hogy két lehetoségem van: választhattam, hogy
élek vagy meghalok."
"Féltél? Elvesztetted az emlékezeted?" akartam tudni.
Michael folytatta: "Az ápolók valóban jó munkát végeztek. Végig azt
mondogatták, hogy jól vagyok. De mikor begurítottak a sürgosségire láttam
az orvosok és novérek arckifejezését, ami azt jelentette: 'Halott ember.'
És tudtam, hogy át kell vennem az irányítást." "Mit csináltál?" kérdeztem
tole. "Nos, mikor egy felvételis novérke hangosan megkérdezte, hogy
alergiás vagyok- e valamire igennel válaszoltam. Az orvosok és novérek
csöndben várták a válaszom. Mély levegot véve visszaordítottam: 'A
gravitációra!'
Mialatt az egész csapat nevetett elmagyaráztam nekik: Az életet
választottam. Tehát megoperáltak, mintha élo lennék és nem halott."
Michael a tehetséges orvosoknak köszönhetoen maradt életben, de csodálni
való hozzáállásával is. Tole tanultam, hogy minden nap lehetoségünk van
választani, teljes életet élni. Hozzáállás kérdése minden. Ezért ne aggódj
amiatt, mi lesz holnap. Minden nap van elég, ami miatt aggódhatsz.
És a ma az a holnap, ami miatt tegnap aggódtál. Most szabadon választhatsz.

MIT VALASZTASZ?