A vakok faluja és az elefánt

Volt egyszer egy falu, ahol az emberek mind vakok voltak. Ebben a faluban lakott egy vak király és öt vak bölcs is.

Egy nap egy elefánt érkezett a faluba, nagy zajt csapva, s megállt a fotéren. A falubeliek igen megijedtek az óriási jövevénytol, s kétségbeesetten próbálták kifürkészni kilétét. A király megparancsolta az öt bölcsnek, hogy derítsék fel a betolakodót és tegyenek neki errol jelentést.

Mind az öt bölcs más-más irányból közelítette meg a teremtményt. Az elso az elefánt oldalát tapogatva kijelentette, hogy egy óriási mozgó fal érkezett el hozzájuk.

A második a lábát fogta meg és azt állította, hogy nem, az nem fal, hanem egy óriási mozgó fatörzs.

A harmadik megfogva az elefánt farkát kijelentette, hogy nem ért egyet a másik ketto véleményével, mert szerinte egy óriási kígyó jött el a falujukba.

A negyedik, aki a fülét ragadta meg, úgy gondolta, hogy az igazság az, hogy a jövevény egy óriási mozgó levél. Az ötödik, aki az elefánt ormányát találta megfogni, kijelentette, hogy valójában a jövevény nem más, mint egy hosszú, vastag cso.

A vak falu jelképezi azt a spirituális vakságot, amelyben pillanatnyilag az egész világ szenved. Az öt bölcs pedig a különbözo vallásokat jelképezi, amelyek a láthatatlan Istent más-más irányból közelítik meg, különbözo jellegu tapasztalataik hatására. Vakságunkban azon vitatkozunk, hogy a valóságban milyen Isten, amikor csak EGYETLEN ISTEN LÉTEZIK, amely tulajdonképpen minden létezoben jelen van.

(Részlet Robert Najemi: Istenember c. muvébol)